Egész közel jöttek barátkozni a kerítéshez az Állatkertben a nagy erszényesek. Amikor viszont távolabb kerültek, jól kivehető volt, milyen ügyesen egyensúlyoznak a vastag farkukkal.
Bár a kenguruk esetlennek tűnhetnek, ahogy hátsó lábaikon szökdécselnek, nagyobb sebességnél a hosszú izmos farkuk ellensúlyozza és tartja egyensúlyban az előre hajló állat fejét és vállait.
A magyar kenguru szó egyébként az északkelet-ausztráliai guugu-yimithirr nyelv szókészletéből ered. Magyar nyelvű szövegben először 1801-ben bukkant fel, de a szó csak a 19. század végére vált egyeduralkodóvá a nyelvújítás korában született riválisaival (például ugrány, górugrány) szemben.