Arun: a hajnalban született

2017. november 17. - maciblog

„Édeske, Csóközön, Gyönyörűség, Kiscsillag” – még ilyen neveket is szívesen fogadtak volna a kiselefánttól elbűvölt látogatók, de hát az állatkerti állatok névadási gyakorlata ennél kicsit megfontoltabb. Nem csak azért, mert egy majdan öt tonnásnyira megnövekedő, tekintélyes elefántbikát mégiscsak fura lenne Édeskének, vagy Kiscsillagnak szólítani… Az állat neve egyúttal hívószó  is, és általában olyat választanak, amely annak eredeti élőhelyén is használatos lehet, sőt a szokás szerint az anyja nevének kezdőbetűje az első hangzó nevében.

arun.jpg

Így lett a múlt héten született elefántborjú neve: Arun, amelyet közönségszavazással választott ki a nagyérdemű az Állatkert honlapján a felkínál lehetőségek közül. Az Arun szanszkrit eredetű, de számos modern indiai nyelvben is használatos férfinév- olvasható az Állatkert honlapján. - Az óind mitológiában a napszekér hajtóját hívták így, a név maga hajnalt, hajnalpírt, illetve – bizonyos értelmezésben – Napot is jelent. S minthogy a kiselefánt maga is hajnalban született, így a név már csak jelentésénél fogva is ideálisnak mondható.

A névadás emléket is őriz

Ezzel a névválasztással egyébként egy korábbi elefántbika emlékét is megidézték, hiszen a nyolcvanas-kilencvenes években itt élt elefántbikát is Arunnak nevezték el. A névadás tehát megtörtént, most már Arun teljes jogú lakója a Fővárosi Állatkertnek. Bűbájosan csetlik-botlik a mellette óriásnak tűnő – a valójában kistermetű elefántnak számító - anyukája, Angel és a majd’ öt éves nővérkéje, Asha lábai között. Sőt, már tiszteletbeli nevelőszülői is vannak, hiszen már örökbe is lehet fogadni.

asha_kiskoraban.jpg

Asha (második képünkön kiskorában) élete első két évében magasan vezette az örökbefogadási listát, ő volt – méltán - a legnépszerűbb állat az Állatkertben. Vajon Arun is követi ezen az úton?

Az biztos, hogy „cukiságban” felveszi vele a versenyt!

A fotókat László Melinda készítette.

Soha, sehol, semmivel

2017. november 15. - maciblog

A vadon élő vízimadarak etetésével tömegesen sodorjuk veszélybe, betegítjük meg és ítéljük pusztulásra az állatokat – írja felhívásában a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. 

hattyu.jpg

Senki sem vitatja, hogy a jó szándék vezérli azokat, akik kenyeret, chipset dobálnak a madaraknak, főleg kacsáknak, lúdfajoknak, récéknek, hattyúknak. Ezzel azonban épp a létüket fenyegetik. A legeléssel megszerezhető változatos növényi táplálékkal szemben ugyanis az etetőhelyeken a madarak heteken, hónapokon, de akár éveken át is ezen az egyoldalú kenyérdiétán élnek, és néha teljesen felhagynak a természetes táplálkozással. Ez a táplálék visszafordíthatatlan csont- és tollnövekedési rendellenességet, úgynevezett "angyalszárny-betegséget" okoz főként a fiatal, fejlődésben lévő példányoknál, melyek ettől röpképtelenné válnak, majd elpusztulnak.

A kifejlett, röpképes madaraknál a vonulási viselkedést kapcsoljuk ki az etetéssel. (A nyugat.hu fotóján is hóban tapicskoló hattyúkat látni.) Az elkényelmesedő madarak a közeledő hideget érzékelve sem húzódnak délebbre, még akkor sem, amikor a befagyó vizeken egyre kisebb vízfoltokra szorulnak vissza. A kis területen összezsúfolódott madarak agresszívvá válnak, belefagynak a tavakba, majd elhullnak. A madárinfluenza miatt pedig az emberre is veszélyes lehet az érintkezés ezekkel a madarakkal. A felelős magatartás tehát az, ha soha, sehol, semmivel sem etetjük ezeket a madarakat. Minderről itt olvashattok bővebben.

Az állatkertben is vannak vízimadarak, de az ő helyzetük egészen más!

kormoran.jpg

A Nagy-tónál nemcsak az állatkert gyűjteményébe tartozó fajok élnek, hanem olyan Magyarországon őshonos állatok is - pl. szürke gémek és a zoobudapest.com fotóján is látható kárókatonák -, melyek önként választották élőhelyként, illetve fészkelőhelyként ezt a területet. Ezek a madarak akkor és oda repülnek, amikor és ahová csak akarnak. A korszerű állatkertekben, így a budapestiben is nagy gondot fordítanak arra, hogy azoknak az élőlényeknek is megfelelő életteret biztosítsanak, amelyek helyben honos fajként választják élőhelyüknek az állatkertet. 

Nincs játékosabb állat a páviánoknál

2017. november 13. - maciblog

A budapesti Állatkertünk egyik különleges állatbemutató helye a sörényes juhok és a páviánok közös társaskifutója a Nagyszikla oldalában.

11_1.jpg

A két állatfaj remekül megfér itt egymás társaságában, gyakran előfordul, hogy együtt mókáznak a juhok és a páviánok, sőt megtörtént az is, hogy egy pávián az egyik juh hátán "lovagolt".

111.jpg

Mégis, vannak időszakok, amikor inkább félrehúzódnak az állatok, és magukban játszanak. Egy ilyen alkalommal kaptuk lencsevégre az egymást önfeledten, egy farönkön hintáztató galléros páviánokat.

Gólyahír: videón az újszülött kiselefánt első lépései

2017. november 10. - maciblog

Egyelőre még csak a gondozók és az állatorvosok láthatják a budapesti Állatkert új sztárját, a szerdán megszületett kis elefántborjút, mert az újszülöttnek még nyugalomra van szüksége. A látogatók tehát most még csak fényképeken láthatják az anyaállat, Angele borját.

elephantbaby2.jpg

Az újszülött Angele második borja, és a szülésnél ott volt elsőszülöttje, az ötéves Asha is. A „szülőszobaként” használt, 2008-ban épült elefántcsarnokot az újszülött érkezése miatt egyelőre határozatlan ideig lezárták.

Az Állatkert viszont közzétett egy videót az elefántborjú születéséről és első néhány órájáról. A kisfilmen a világra jövetel közvetlen előzményei, valamint a születés pillanatai is láthatóak.

A filmen látni látni lehet az anyaelefántok sajátos viselkedését is, amely első látásra talán aggasztó, mivel olyan, mintha az anyaállat rugdosná az újszülöttet, pedig ez egy normális, nem bántó, hanem természetes reakció: célja, hogy a kicsi megszabaduljon a rátapadt magzatburokról, továbbá noszogatás, hogy próbáljon meg lábra állni.

A fénykép és a videó forrása: zoobudapest.com

"Szellemtanyán" élnek az orángutánok

2017. november 07. - maciblog

Akár egy hátborzongató szellemtanya díszlete is lehetne az orángutánok lakhelye a budapesti Állatkertben, de itt nincs sötét, és a lengedező lepedők sem fehérek. Ellenkezőleg: a szivárvány színeiben pompáznak.

Az orángutánok nagyon szeretnek játszani a különböző textíliákkal - és éppen ilyeneket kaptak az Állatkerti Alapítványtól október 28-án, az Emberszabásúak napján, az állatkerti halloweeni programsorozat részeként.

1_21.jpg

A budapesti Állatkert hattagú orangután közössége a látogatók kedvencei közé tartozik. Nemcsak azért, mert két kölyök is cseperedik köztük, hanem mert velük mindig történik valami.

Szívesen merülnek például önfeledt játékba - legyen az a játék színes lepedő, kartondoboz vagy éppen műanyag láda. A játékszerként kapott tárgyakat a fejükre húzák, vagy akár teljesen el is bújnak alájuk.

A fotó forrása az Állatkerti Alapítvány, a videó forrása: zoobudapest.com / Vörös Eszter

Háborús menü: krokodil, teve, oroszlán

2017. november 05. - maciblog

A budapesti Állatkert nem mindig csak szórakozás és cuki látványosság - a kert fennállásának 151 éve alatt akadtak borús, sőt hátborzongató napok is: ilyen volt a II. világháborúban Budapest ostroma. Ahogy nemrég Szíriában és Irakban, úgy annak idején Budapesten is igaz volt a szomorú tény: ahol hosszú ideje dühöng a harc és kiéheznek a nagyvárosok, ott az állatkertek lakóinak egy része az élelemre vadászók gyomrában végzi.

1a_2.jpg

„Az emberek nem válogattak. Elvittek és megettek mindent, a ragadozók kivételével. Megették a papagájokat és a struccokat, a pelikánokat és a zebrákat, ritka szarvasokat és a lámákat” – emlékezett vissza Nádler Herbert, az állatkert igazgatója a Képes Figyelő 1946-os, 20. számában, szavait a Vasárnapi Hírek összeállítása idézte nemrég. Az akvárium üvegeit puskatussal törték be, s a kiömlő tengervízből összefogdosott halakat vitték el megenni.

1_20.jpg

Légicsapásban vesztett oda egy matuzsálemi korú kondorkeselyű, aztán amikor a front elérte a parkot, az állatok egy része közvetlenül a fegyverek, golyók, robbanások, repeszek, illetve a légnyomás és a tűz miatt pusztult el. A fából épült Bölényházra például gyújtóbomba  esett, az állatok többsége bennégett. A szintén találatot kapott Zsiráfház lakói is mind elpusztultak, és Sziám, a legendás elefánt halálát is a légnyomás okozta.

2_11.jpg

A háborús megpróbáltatásokat és az éhező fővárosi „vadászokat” egy víziló, egy elefánt, egy zebra, egy teve, egy papagáj, néhány majom és madár, valamint egy pónicsikó (épp az ostrom alatt született) élte túl. A „háborús túlélők” e kicsiny csapatával nyitotta meg 1945. május elsején újra kapuit az Állatkert, ahol mindössze 23 állat élte meg a háború végét az eredeti, 2500-as állományból.

Képek forrása: zoobudapest.com, Fortepan

Még egy kis napot, még egy csobbanást!

2017. november 03. - maciblog

Egyre hűvösebbre fordul az idő: gyakrabban kötünk sálat, húzunk sapkát, és nincs már messze az sem, amikor kesztyűbe kell dugni didergő kezünket.

20170807_141203_1.jpg

Egy-egy napra azonban még novemberben is élvezhetjük az igazi, hamisítatlan őszi napsütést. Így tettek az állatkert idei sztárjai, a tavasszal érkezett jegesmedvék is.

20170904_134526.jpg

Belij és Szerij persze nem csak az utolsó őszi napsugarakat élvezi, akkor sem ijednek majd meg, ha téliesre fordul az idő, bejönnek a mínuszok, a hideg, metsző szél, majd a hóesés... Elvégre mégiscsak jegesmedvék!

Sárkányok márpedig léteznek!

2017. november 01. - maciblog

A sárkányok a mesék és legendák fantasztikus teremtményei, de nem csak a mesekönyvek lapjain vagy a filmvásznakon léteznek. Élnek ilyen lények nagyon közel hozzánk, a budapesti Állatkertben is! Bár nem hatalmasak, és tüzet sem okádnak, minden másban nagyon hasonlítanak a sárkányokhoz az állatkert lakói is. Ez nem csoda, hiszen a legtöbb mitikus lényt a hüllőkről és gyíkokról mintázták.

1_19.jpg

Ha pedig sárkányszerű hüllőket és gyíkokat szeretnénk látni, elég benézni az Állatkert Ausztrálházába. Mi is ott találtuk meg a galléros gyíkot, amelynek különlegessége, hogy ha veszélyben érzi magát, a nyakára simuló bőrlebernyeget esernyőszerűen felmeresztve igyekszik nagyobbnak látszani, és ezzel elijeszteni támadóját. Szintén itt élnek a szakállas agámák, amelyek kiköpött sárkányok - kicsiben.

Évődik a muflon

2017. október 27. - maciblog

Felszínes szemlélőnek úgy tűnhet, mintha beszorult volna a kerítésbe ez a csodás agancsú muflon, pedig egyszerűen csak szereti a látogatók közelségét. 

cam02744_jo.jpg

A muflon egyébként a természetben a vadászható fajok közé tartozik, nyájban él, 60-70 centi magas, súlya akár 45 kiló is lehet. Szarva egész életében nő, a rajta lévő gyűrűkből lehet következtetni az állat korára. Párzási időszakban a kosok megküzdenek egymással, szarvak csattanásától hangos ilyenkor az erdő.

Szinte dorombol

2017. október 22. - maciblog

Minden porcikájával élvezi az őszi nap hátmelengető sugarait a budapesti állatkert egyik csíkos hiénája. Kevesen szeretik ezt az állatot, hangja kellemetlen, bicegő mozgása kecsesnek semmiképpen sem nevezhető, fejformája csúnyácska, a dögevés miatt pedig sokan visszataszítónak tartják, pedig ez nem volt mindig így. Az ókori Egyiptomban legendás történetek keringtek róla. Azt tartották például, hogy a hiénák képesek az ember hangját utánozni, hogy odacsalogassák, majd végezzenek vele. Feljegyezték róluk, hogy kölyökként befogva az emberhez szoktatva a vadászatban segédkeztek. Sok hieroglifán, falfestményen örökítették meg ezt. 

cam02733_jo.jpg

A csíkos hiéna, szemben a foltossal, magányosan, vagy kis családközösségekben él. Csak nyüszíteni tud, ez a faj nem képes a jellegzetes hiénakacajra. Észak-Afrikában, Ázsiában, Indiában, de még Oroszország déli részén is, füves, bozótos vagy sziklás területeken elterjedt. Magyarországon csak a fővárosi állatkertben találkozhatunk velük.

Összesen 60 olyan faj található Budapesten, amelynek esetében az intézmény részt vesz a nemzetközi fajtamegmentő munkában. Ezek egyike a csíkos hiéna.