Nyeregbe!

2018. március 15. - maciblog

Igen, állítólag lovasnemzet vagyunk. Valaha a nyereg alatt puhítottuk, és akkor még nem beszéltünk Kincsemről meg a 80 huszárról. De az a helyzet, hogy ha mindezt figyelmen kívül hagyjuk, ha nem a hagyomány, pusztán a kíváncsiság hajt, akkor is gyorsan rájöhetünk, milyen szuper minden perc, amit egy ló társaságában tölthet az ember. Nem kell (nem is szabad) azonnal a hátára pattanni, elég először csak belenézni a szemébe, hallgatni a szuszogását, fújtatását, prüszkölését. Répával és almával kínálni, figyelni, milyen érzékenyen, kifinomultan reagál minden rezdülésünkre. 

lo_cam02331_buek.jpg

A budapesti állatkertben erre mindig volt lehetőség. A második világháború előtt volt itt lovas- és hajtóiskola pónifogattal. A hetvenes évek közepétől csaknem a rendszerváltozásig itt működött az állatkerti kísérleti gyermeklovarda, az alábbi kép is ott készült, utána pedig a parasztudvarban állandó lakók voltak a lovak. 

lovaglas_allatkert_jo.jpg

Az állatkert azt ígéri, hogy a fejlesztéseknek köszönhetően felélesztik a lovashagyományokat, és a hamarosan megnyíló új játszóparkban, a Holnemvolt Várban lovasélményekkel is várják majd a látogatókat. Minderről bővebben is olvashattok itt.

A bejegyzés trackback címe:

https://jegesmacko.blog.hu/api/trackback/id/tr413740326

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.