Finci, a szomszéd kislány sírása behallatszott reggel: "De én élő nyuszit akarok!!!”

Alig lehetett megvigasztalni, míg végül anyukája kitalálta a tutit, s elvitte a hisztiző csemetét az Állatkertbe. 

Este Finci maga mesélte el a történet végét: nagyon helyes nyuszikkal találkozott az állatkertben, meg is simogatta őket, sőt azt is megtudta, hogy a hazahordott húsvéti nyulak többsége nagyon megszenvedi az ünnepeket. Nem megfelelő kaját kapnak, agyon vannak nyomorgatva, s végül a megunt jószágokat sokszor szélnek eresztik a felelőtlen gazdák a parkokban a kóbor kutyák-macskák nagy örömére.

Az Állatkertben viszont felhőtlenül lehet örülni a nyuszi-siminek, és még egy csomó más állatot is lehet látni. Húsvét ide, húsvét oda, neki most éppen a jegesmedvék és a zsiráfok a kedvencei.

Nyuszit majd a szülinapjára kér Finci, de nem úgy igaziból, hanem örökbe fogadva, mert azt is lehet. Csak még nem tudta eldönteni, hogy Kázmért vagy Kendét válassza-e az üregi nyulak közül. Őket legalább meglátogathatja majd a szülői értekezleteken, májusban és októberben. A húsvéti nyuszik úgysem bírnák ki ilyen sokáig otthon.