Hamarosan kezdődig és júliusig tart az őzek ellése. Kirándulás közben fűben elfekvő, magányos gidára bukkanhatunk. A szabály ilyenkor: mindent a szemnek, semmit a kéznek! Ne érjünk hozzá, lehetőleg ne is közelítsük meg! A helyzet ugyanis az, hogy gidát nem szokás csak úgy találni. Az állat sem nem magányos, sem nem beteg. A mamája fektette el a fűben, hagyta ott egy kis időre, vagy azért mert veszélyt érez - hallotta, hogy jövünk -, vagy azért mert táplálkozik.
Ha összetaperoljuk a gidát, rajta marad a szagunk, és az anyja nem fogja többé elfogadni, nem táplálja, magára hagyja. Ezzel gyakorlatilag lassú éhhalálra ítéljük a kis jószágot. Ha mégis olyan helyen látunk gidát, ahol szerintünk veszélyben van, értesítsük a területileg illetékes vadásztársaságot!