A budapesti Állatkert nem mindig csak szórakozás és cuki látványosság - a kert fennállásának 151 éve alatt akadtak borús, sőt hátborzongató napok is: ilyen volt a II. világháborúban Budapest ostroma. Ahogy nemrég Szíriában és Irakban, úgy annak idején Budapesten is igaz volt a szomorú tény: ahol hosszú ideje dühöng a harc és kiéheznek a nagyvárosok, ott az állatkertek lakóinak egy része az élelemre vadászók gyomrában végzi.

„Az emberek nem válogattak. Elvittek és megettek mindent, a ragadozók kivételével. Megették a papagájokat és a struccokat, a pelikánokat és a zebrákat, ritka szarvasokat és a lámákat” – emlékezett vissza Nádler Herbert, az állatkert igazgatója a Képes Figyelő 1946-os, 20. számában, szavait a Vasárnapi Hírek összeállítása idézte nemrég. Az akvárium üvegeit puskatussal törték be, s a kiömlő tengervízből összefogdosott halakat vitték el megenni.

Légicsapásban vesztett oda egy matuzsálemi korú kondorkeselyű, aztán amikor a front elérte a parkot, az állatok egy része közvetlenül a fegyverek, golyók, robbanások, repeszek, illetve a légnyomás és a tűz miatt pusztult el. A fából épült Bölényházra például gyújtóbomba  esett, az állatok többsége bennégett. A szintén találatot kapott Zsiráfház lakói is mind elpusztultak, és Sziám, a legendás elefánt halálát is a légnyomás okozta.

A háborús megpróbáltatásokat és az éhező fővárosi „vadászokat” egy víziló, egy elefánt, egy zebra, egy teve, egy papagáj, néhány majom és madár, valamint egy pónicsikó (épp az ostrom alatt született) élte túl. A „háborús túlélők” e kicsiny csapatával nyitotta meg 1945. május elsején újra kapuit az Állatkert, ahol mindössze 23 állat élte meg a háború végét az eredeti, 2500-as állományból.

Képek forrása: zoobudapest.com, Fortepan