Nem túl eredeti megállapítás, igaz? Mégis ez volt az első gondolatom, amikor megláttam ezt a videót.

A film a Spitzbergák Nemzetközi Magbunkeréről készült, amely már most a növények Noé bárkája. Itt, 120 méter mélyen, az arktiszi jégben, egy homokkőhegy gyomrában, mesterségesen fenntartott -18 fokos hőmérsékleten élelmiszernövények magvait őrzik, hogy fennmaradjanak, egyszerűbben szólva, hogy legyen mit ennünk egy esetleges globális katasztrófa után is. A bunker Norvégia legészakibb pontja és az Északi-sark között félúton, egy szigeten áll immár tíz éve, mindent elolvashattok róla itt. 

Vannak állatfajok, amelyek túlélésére szinte már csak az állatkertek jelentenek garanciát, hiszen ezeknek a kerteknek az egyik legfontosabb szerepe az ismeretterjesztés, az, hogy a benne élő állatok bemutatásával felhívják a figyelmet a biodiverzitás megőrzésének fontosságára.