Békés növényevő emlősnek tűnik a viziló, aki lassan, komótosan mozog mint egy lajhár, és rendkívül ártalmatlannak gondolnánk. A jó hír, hogy általában az is.

A rossz hír, hogy az akár 3-5 tonnás termetéhez és általában lassú mozgásához képest könnyen fürge gyilkológéppé válik, hatalmas állkapcsa és óriási - 30 centis - fogai pedig ilyenkor nagyon veszélyessé teszik.

Meglepő, de a vizilovak évi mintegy 2900 ember haláláért felelősek világszerte, míg a rettegett cápák alig több, mint tucatnyi embert ölnek meg.

Arra is volt példa, hogy egy viziló megölt, szinte kettéharapott egy, a borjára támadó krokodilt.

Öröm az ürömben, hogy ilyen hirtelen hangulatváltozás a természetes élőhelyükön, Afrikában vadon élő állatoknál fordul elő leginkább, és csak akkor, ha felhergelik, illetve veszélyben érzi magát, a területét, vagy a kicsinyét.

Szóval a budapesti Állatkertben egyáltalán nem kell félni a vizilovaktól, de persze ne nyúljunk be hozzájuk, amikor megcsodáljuk őket az Elefántházban, vagy a külső medencéjükben.

A vízilótartásnak komoly hagyománya van az Állatkertben, hiszen az első állat, Jónás 1893-as érkezése óta folyamatosan élnek itt nílusi vizilovak. Jelenleg két nőstény: az 1973-as születésű Tücsök és lánya, Jusztina.

Képek forrása: jegesmackó blog, Állatkerti Alapítvány, zoobudapest.com