„Édeske, Csóközön, Gyönyörűség, Kiscsillag” – még ilyen neveket is szívesen fogadtak volna a kiselefánttól elbűvölt látogatók, de hát az állatkerti állatok névadási gyakorlata ennél kicsit megfontoltabb. Nem csak azért, mert egy majdan öt tonnásnyira megnövekedő, tekintélyes elefántbikát mégiscsak fura lenne Édeskének, vagy Kiscsillagnak szólítani… Az állat neve egyúttal hívószó  is, és általában olyat választanak, amely annak eredeti élőhelyén is használatos lehet, sőt a szokás szerint az anyja nevének kezdőbetűje az első hangzó nevében.

Így lett a múlt héten született elefántborjú neve: Arun, amelyet közönségszavazással választott ki a nagyérdemű az Állatkert honlapján a felkínál lehetőségek közül. Az Arun szanszkrit eredetű, de számos modern indiai nyelvben is használatos férfinév- olvasható az Állatkert honlapján. - Az óind mitológiában a napszekér hajtóját hívták így, a név maga hajnalt, hajnalpírt, illetve – bizonyos értelmezésben – Napot is jelent. S minthogy a kiselefánt maga is hajnalban született, így a név már csak jelentésénél fogva is ideálisnak mondható.

A névadás emléket is őriz

Ezzel a névválasztással egyébként egy korábbi elefántbika emlékét is megidézték, hiszen a nyolcvanas-kilencvenes években itt élt elefántbikát is Arunnak nevezték el. A névadás tehát megtörtént, most már Arun teljes jogú lakója a Fővárosi Állatkertnek. Bűbájosan csetlik-botlik a mellette óriásnak tűnő – a valójában kistermetű elefántnak számító - anyukája, Angel és a majd’ öt éves nővérkéje, Asha lábai között. Sőt, már tiszteletbeli nevelőszülői is vannak, hiszen már örökbe is lehet fogadni.

Asha (második képünkön kiskorában) élete első két évében magasan vezette az örökbefogadási listát, ő volt – méltán - a legnépszerűbb állat az Állatkertben. Vajon Arun is követi ezen az úton?

Az biztos, hogy „cukiságban” felveszi vele a versenyt!

A fotókat László Melinda készítette.